"Sokat kéne írnom, ha be szeretnék számolni arról, hogy mi mindent megtettem tizenöt éve a pikkelysömör meggyógyításáért. Kulcsszavakban: kortizonos kezelés, homeopátia alkati szer, dunkelfeld terápia, Bach virágterápia, tíz hónap Candida kúra, kilenc éve vegán étrend, kineziológia, kiropraktika, metamorf masszázs,...

Biztos minden lépés szükséges volt, ezek vezettek el a családfelállításig, s ez volt a fordulópont, a megoldás. Gondolom, mindenkinek más az útja. Meg kell érni, erősödni a "találkozásra" és akkor hat igazán, ha megfelelő az időzítés. 

Az orvosilag gyógyíthatatlan "betegségem" két héttel az állításom után megszűnt, azóta is (2007. május 13.) nagyon szép a bőröm. Szeretném Dezső bácsinak ezennel megköszönni a tiszteletteljes, gyöngéd segítséget, mely lehetővé tette számomra ezt a lépést az Életemben. Szeretettel Gáspár Tünde

________________________________________________________________________________________

"Nagyon köszönöm mindazt, amit tőletek kaptunk. Tudtam, hogy meg fog érinteni, ami ott történik, nagyon rákészültem, mert komoly válságban voltam. Éreztem, hogy életem központi témája meg fog oldódni valahogy. A hiányt és szomorúságot, mit lelkemben éreztem elmondani sem tudom. Ma rámosolyogtam az életre!" Alpár

_____________________________________________________________________________

"Hétvégén részt vettem Ramoda Austermann családfelállításán. Utánanéztem, hogy volt-e édesapámnak olyan halottja, aki annyira hiányozhatott neki, hogy utánament - mint ahogy ez a felállításban kiderült - akiért meg akart halni. Unokatestvéremtől megtudtam, hogy édesapám első felesége szintén öngyilkos lett, a Dunából halászták ki a holttestét. Az ő addig rendezett házasságukat tulajdonképpen édesanyám dúlta fel azzal, hogy elcsábította apukámat a felesége mellől. Az asszony ezután lett öngyilkos.... (Ha az ember lelke tudatlanul azt érzi, hogy ez volt az élete ára, akkor szolidaritásból nem engedheti meg magának, hogy boldog legyen. Nem tud örülni a saját létezésének, míg meg nem köszöni lelkében a volt feleségnek, hogy - bármilyen okból is - kilépett a kapcsolatból és ezzel helyet csinált az édesanyjának, aki által megszülethetett ő...) Biztos vagyok benne, hogy folytatom és jövök családfelállításra, hiszen van leteendő problémám, amely gátol abban, hogy teljes legyen az életem." FG

A legnagyobb élményt annak a lánynak az állítása hozta meg, akiről kiderült, hogy hármas ikerként indult az anyaméhben, de csak ő született meg, a másik kettő a terhesség alatt eltávozott. Az elejétől kezdve nagyon mélyen érintett a története, végigsírtam az egészet és nagyon nehéz volt. Mintha rólam szólt volna. A "feleslegesség" szó kifejezetten szíven ütött... Nem értettem, hogy miért ez a mély együttérzés, ez a nagyon mély fájdalom... Gyakorlatilag az ő "tünetei" mindenben megegyeztek az én életemmel. Akkor jöttem rá arra, hogy én egész életemben kerestem "valakit" és egész életemet belepte a "bár itt se lennék" érzés, a háttérbe vonulás, egész életemben féltem és lelkiismeret furdalásom volt és képtelen voltam bármit is elfogadni bárkitől... és valahogy mindig "szimultán" éltem, kettő helyett. Elég erős fiú-oldalam is volt, és elég szélsőséges voltam, egyszer nagyon fiús egyszer lányos oldalam jött elő. Elkeseredésemben, "mert engem senki nem szeret, én senkinek nem kellek" még öngyilkosságot is megpróbáltam egyszer... Eddig azt hittem, hogy a nagymamámat "utánzom", de ma már értem, hogy miért történt minden... Mindig kerültem az embereket amennyire lehetett, de az utóbbi időben kifejezetten mindent megtettem, hogy ne kelljen emberek közé mennem, már teljesen bezárkóztam. Gondolom látszott is rajtam, hogy én legszívesebben mintha ott sem lennék. Tudatosan mindig igyekeztem ez ellen tenni, de ez már túlment a tudatosságon... Most, hogy "eszembe jutott", hogy mi is az igazság, a testvéremmel "egymásra találtunk" - aki ráadásul fiú! A rend helyreállt. Már nincs szükség arra, hogy őt is "pótoljam", hogy helyette is éljek, azaz nem olyan módon. A legjobb az egészben az, hogy amint ez tudatosodott bennem, a gyógyulás azonnal bekövetkezett! Ami eddig akadályozott, az most már támogató erővé lépett elő, ez minden szinten jelentkezik az életemben. Persze bőgtem jó sokat, és még mindig megkönnyezem. És a felismerések azóta is jönnek és jönnek. Például a hátamat mindig nagyon védtelennek éreztem, most már ilyen problémám nincsen... van egy nyitott csigolyám nekem is... Vagy milyen érdekes, még a nevem is "Andrea" és ez sok országban férfinév, jelentése is férfi, férfias... persze ez lehet véletlen is. Hihetetlenül megkönnyebbültem, jól érzem magam, és a viselkedésem is megváltozott. Már nincs lelkiismeret furdalásom, megyek emberek közé és úgy érzem, hogy van helyem köztük és egyenrangú vagyok velük! Múltkor például a tömött volánbuszon simán lepakoltattam egy fickóval a mellette lévő ülésről a cuccait, pedig ilyet soha nem tettem volna meg. Pláne nem, hogy leülök az egyetlen szabad helyre, nemhogy még kiálljak magamért... ha meg is tettem anno, dacból tettem, amikor már teljesen megpróbáltak elnyomni, és nagyon rosszul éreztem magamat mindig utána akármilyen jogos is volt... És most semmi lelkiismeret furdalásom nem volt emiatt, nem dadogtam, nem magyarázkodtam és nem éreztem lelkiismeret furdalást. Természetes volt. Csak amikor leültem akkor vettem észre, hogy mit tettem. És nagyon "örültem magamnak" Andrea

---

"Köszönöm a tegnapi lehetőséget a családfelállításhoz. Sokat segített megérteni mi zajlik bennem és körülöttem. Nagyon nehéz volt az érzéseimre hagyatkozni, az eszem mást diktált volna. Valami történt a hétvégén, még mindig olyan hihetetlen ez számomra. A legfontosabb azt hiszem, hogy a gyermekvállalással szembeni ellenállásom, mintha elmúlt volna. Ez teljesen új számomra, még emésztem a dolgot... A múlt hétvége egy újabb lépés volt az anyaság felé. Nemcsak a saját felállításomból, de a másokéból is tanultam." Csilla

---

"Először is szeretnék köszönetet mondani mindenért, a segítségért. Az egész nap nagyon sokat adott számomra és nagyon örülök, hogy a legvégén én is erőt vettem magamon, jelentkeztem és sorra kerültem. A "jóslatom" bejött, amennyire minden porcikám inkább másfelé kívánt lenni, annyira ott kellett lennem. Az állításom nagyon sokat adott. A változást érzem magamon is, a volt férjem pedig érezhetően megbékélt. Jó érzés volt ezen a szinten is lezárni a régi kapcsolatot. Bár nem tudtam elfogadni, hogy miért kell áldást kérnem a volt kapcsolatomtól, de végül is meg tudtam tenni és most már értem is, hogy miért kellett. A párommal pedig úgy érzem, hogy elmélyült a kapcsolatunk. Most már teljes mértékben hozzá tartozónak érzem magam, és ezt meg is tehetem, hiszen ezt a nehéz terhet már letettem. Nagyon jó érzés. A képviselőm nagyon jól előadta az érzéseimet, mi több az összes képviselő meglepően jól adta vissza mindenkinek az érzéseit! A volt "férjem" viselkedése, mozdulatai, még a nézése is őt tükrözte, a "fiam" pedig ugyanolyan kópé fejjel nézett rám, a szavaik, mozdulataik, viselkedésük minden a valóságot tükrözte.